2. évad 10. rész - SZERETLEK!!!

Helló emberek! 

Na, akkor a második évad befejező része. 

Meg kell, hogy mondjam kb. 30 részesre terveztem ezt az évadot, de annyi ötletem támadt Mo életével kapcsolatban, hogy úgy döntöttem ez rövid lesz, viszont a következő hosszú. :D

Az új évadot egy másik blogon kezdem el, aminek a linkjét nemsokára kiteszem föl, az oldalakhoz. 

Jó olvasást!

xx Tita

ui.: Tudom, hogy rövid lett, de ennyit tudtam kihozni belőle. 

TALÁLKOZUNK A TO LIVE FOREVER 2-ÖN.

A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám.

Eleanor szemszöge: 

A Matt-el való veszekedésem után aludtam egyet és most úgy látom kissé tényleg túlfeszítettem a húrt. A Dylan-es dolog szerintem durva volt. 

- Miért tűntél el? - kérdezi valakitől Matthew. 

- Muszáj volt - válaszol egy lány. 

Lesurranok a lépcsőn és benézek a nappaliba. 

- Miért, Britney? 

Ő lenne Matty nővére? Hogy talált ránk? És miért épp ennyi év után kereste fel az öccsét? 

- Sziasztok - dőlök a falnak. 

Mind a ketten felém kapják a fejüket. 

- Eleanor Knight vagyok, Matt felesége - mosolygok. - Te pedig Britney Simpson, ugye? 

- Felesége? - fordul vissza Matt-hez. - Nem is mondtad. 

- Úgy öt perce vagy itt - rántja meg a vállát a férjem. - El? Hogy vagy? 

- Elmegyek Dani után a Hyde parkba. Elvitte Mo-t. 

- Este beszélünk? 

- Talán. 

***

- Mi lesz a kisbabával? - kérdezi Dani. 

- Kérdezz könnyebbet! - nevetek fel. - Ő is egy élőlény, nem ölhetem meg, de....

- De apa nélkül nem vállalod. Akarod, hogy beszéljek a fejével? 

- Ne! Jobb lesz, ha magától jön rá arra, hogy valamit nagyon rosszul csinált - ellenkezek. 

- Te tudod Eleanor. 

Britney szemszöge: 

- Te komolyan ilyen hülye vagy? - kólintom fejbe Matt-et. 

- Tudom, már rájöttem. De késő....

- Késő? Mihez van késő? Ahhoz, hogy a családoddal légy? Dehogy! Csak hagyd azt a hülye munkát és kér bocsánatot Eleanor-tól. Világos? 

- Igen! 

Matt szemszöge: 

- Átmenjek Mo-hoz? - kérdezem, mikor El belép a szobába. 

- Ne. Alszik. Nagyon jó füle van, még a legkisebb neszre is felébred - dől az ágyba. 

- Édesem, én..... nem akartam. Felhívtam Conor-t és szóltam, otthagyom a céget. Rettenetesen sajnálom. Meg tudsz nekem bocsátani? 

Mélyen a szemebe néz, de nem mond semmit. Ez rossz jel.....

- Szeretlek - mondja kb. 10 perc után. 

Egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében ölelem magamhoz. 

- Mi lesz a kicsivel? Megtartod? - nézek rá.

- Megtartjuk. 

(évekkel később)

Eleanor szemszöge: 

- Amerikából jöttem, mesterségem címere.... - mondom. 

- Festő! - kiabálja be Monica. 

- Ez nem ér! - pattan fel Cody. - Ti úgy is tudtok a fejünkben olvasni, ha elzárjuk a gondolatainkat! - mutat a 8 éves Carlos-ra, a 7 éves Mo-ra és az 5 éves Will-re. 

- Halhatatlan gyerekek - legyint Dani. 

- Még nálunk is különlegesebbek - karolja át a derekát Damien. 

Hogy mégis hogyan találtak egymásra? Minden két évvel ezelőtt történt.  Danielle vissza akart menni Phoenix-be, de Damien mindezt megakadályozta. Kiderült ugyanis, hogy ő végig Dani-t szerette, de ahhoz, hogy erre rájöjjön az kellett, hogy majdnem elveszítette őt. 

- Elmegyünk sétálni? - kérdezi Will. 

- Persze. Öltözzetek fel! - mosolygok a három gyerekre. 

Boldog vagyok. De most úgy igazán. 

Lehet, hogy a szüleimet ott kellett hagynom, lehet, hogy a bátyám elment örökre és lehet, hogy Matt-tel még lesznek vitáink, de boldog vagyok. 

Azt hiszem most élek igazán. 

Van családom (nem is kicsi) és tudom, hogy ők mindig velem lesznek. 

ÖRÖKRE! 

VÉGE

2. évad 9. rész - Bárcsak élne Dylan!!!

Sziasztok!

Jó olvasást! 

xx Tita

ui: IDE feltétlenül nézzetek be. Aki akar csatlakozni, szívesen beveszem. :)

Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb.

(két évvel évvel és rengeteg elixíres flakonnal később)

Matt szemszöge: 

- El, kérlek - mondom. 

- Hagyj! 

- De drágám....

- Ne drágámozz itt nekem! - emeli fel a hangját. 

- Mi a bajod? Megjött? 

. Épp ez az! Nem jött meg! -tép ki a kezét az enyémből, majd bezárkózik a fürdőbe. 

Micsoda? 

Carly szemszöge: 

- Már megint kezdik - rázom meg a fejemet. 

- Tulajdonképpen miért is veszekszenek? - kérdezi Damien. 

- Ha itthon lennél, tudnád miért - mondja Dani. 

- Matt nem az a..... minta apa - böki ki Clark. 

- Ezt hogy érted? 

- Este 10-kor ér haza és reggel 6-kor már nincs itt. A munkájának él - válaszol a nappaliba belépő Cody. - Carlos alszik. 

- El hogy viseli? - faggat tovább Damien. 

- Általában nagyon jól. De most robbant. 

- Miért? 

- Terhes. Neked nem mondta? - döbbenek meg. 

- Ööö... nem! 

- Fontolgatja, hogy elveteti. Azt mondja apa nélkül nem vállal még egy gyereket. 

- Matthew! - áll fel a kanapéról El bátyja. 

Ebből semmi jó nem fog kisülni..... 

Eleanor szemszöge: 

- Terhes vagy? - ront be Matt az ajtón. 

- Igen, látom jól kilogikáztad. 

- Mikor tudtad meg? 

- Tegnap előtt - ülök az ágyra. 

- Miért nem mondtad? - guggol elém. 

- Mert alig vagy itthon. Mo számára szinte idegen vagy. Nem értem.... anélkül is meglenne mindenünk, hogy dolgoznod kéne. 

- Szívem, én szeretem ezt csinálni. Ez volt az életem, az előtt, hogy halhatatlan lettem. Számítanak rám. 

- A lányod is - nézek a szemébe. 

- Eleanor, mint már mondtam szá.....

- Tudod mit kívánok? Azt, hogy bárcsak ne mentem volna el négy éve vásárolni Carly-val. Akkor Dylan nem halt volna meg és most az ő felesége lennék, Mo pedig az ő lánya. Lefogadom, hogy neki a családja lett volna a fontosabb, nem pedig a hülye munkája! 

Danielle szemszöge: 

- Gyere, Mo baba! - emelem ki a kislányt az ágyából. - Elviszlek sétálni. Szerintem jobb, ha ezt nem hallod. 

- Ez durva volt - mondja Cody. 

- Most mi van? - nézek körbe. 

- El azt vágta Matt fejéhez, hogy jobb lenne, ha Dylan még élne, mert ő tuti jobb apa lenne - válaszol Clark. 

- Az ki? 

- 4 évvel ezelőtt ölte meg valaki, míg mi nem voltunk otthon. Ő volt Eleanor barátja. Elég mélyen érintette - ül a lépcsőre Carly. 

- Vajon mi lesz ebből? 

- Válás? - rántja meg a vállát Damien. 

***

- Nem is értem. Egy éve még olyan boldogok voltak a szüleid, de most..... azt hiszem én nem házasodok össze senkivel. Nem akarok kötöttségeket, előbb utóbb úgyis ott kötnék ki, mint Matt és El - mondom Mo-nak, a Hyde parkban. - De miért is beszélek én egy csecsemőnek? - mosolygok a kislányra.

Jelez a telefonom, így megnézem kitől kaptam üzenetetet. Carly.

Matty ma a kanapén alszik.   C

Gondoltam. Csoda, hogy Eleanor nem penderítette ki a házból.    D

Megtette volna, ha nincs ott Cody és Clark.    C

Ez már komoly.......      D

Ismeretlen szemszög: 

~ Azt hiszem ez lesz az - lépek egy csodaszép ház kapujához, majd megnyomom a csengőt. ~ Csak légy itthon!

- Igen? -szól egy ismerős hang a kapucsengőbe. 

- Szia! Beengedsz? - kérdezem. 

- Édes Istenem! Hát persze! - mondja. 

A kapu kinyílik és Matty szinte kiront hozzám. 

- Hiányoztál - ölelem meg. 

- Te is nekem. 

2. évad 8. rész - Carlos

Hellóka! 

Az előzőnél dumáltam eleget, szóval....

jó olvasást!

xx Tita

Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.

(10 hónappal később) 

Eleanor szemszöge: 

Hogy milyen egy várandós halhatatlan? Mi megtudtuk az elmúlt 9 hónapban. Carly a nászéjszakán(összeházasodtak Cody-val)terhes lett, és most itt vagyunk. Bármelyik pillanatban jöhet a kis Carter. Azt nem tudjuk, lány vagy fiú lesz-e, mert szégyenlős a babuci. :D

Nos, ott tartottam, hogy..... ja igen! Egy várandós halhatatlan. Jesszus, szörnyű!

Nem kaját zabál egyfolytában, hanem az elixírt tolja magába, mint egy szomjas elefánt. Minden reggel vagy háromszor megy hányni, pedig csak iszik. És azok a hormonok..... Isten ments, hogy Carly drága újra anyuka akarjon lenni. 

- Te sírsz? - lépek a várandós barátnőm mellé. 

- Ez... ez a film o...olyan megható - szipog. 

- Titanic? - nézek a tévére. 

- Ó, Eleanor! Ezek a hülye hormonok. 

- És ez a nagy has. Úgy nézel ki, mint aki mindjárt felrobban. Várj! Hátrálok 5 lépést - mosolygok rá. 

A reakciója csupán egy gúnyos vigyor, ami másodpercek alatt lefagy az arcáról. 

- Hé, minden oké? 

- El. Fojt. A. Magzatvíz - suttogja. 

- Jézusom! - kapok a fejemhez. - És pont ilyenkor nincs itt senki! 

Amilyen gyorsan csak tudok, összepakolok pár dolgot Carly-nak, meg a kisbabának. 

- Ki-be, ki-be! - mondom. 

- Ezzel aztán rohadtul segítesz... áúúúúú! 

Tárcsázom Cody-t, elmormolom neki, mi a helyzet, majd felkapom a barátnőmet és kiviszem a kocsihoz. 

- Meg ne merj szülni a kocsimban! - csatolom be az övét. 

- Ha nem kapkodod magadat, akkor ez sajnos bekövetkezik - mosolyog rám. 

Gyorsan bepattanok az anyósülésre, és a kórház felé hajtok. 

***

- Maga az apuka? - kérdezi egy nővér Cody-tól. 

- Igen. 

- Egyenesen, majd jobbra. 

- Végre vége! - dobja le magát egy székre Damien. 

- Ne is álmodj, tesó! - löki oldalba Clark. - Dani is lehet terhes. Meg a húgod is, és ő 100× rosszabb lesz, mint Carly. 

- Mi? Miért? - kapom fel a fejemet. 

- Mert úgy általánosságban is olyan vagy, mint egy terhes nő - villogtatja meg az 1000 wattos mosolyát. 

- Imádkozz, hogy előbb hazaérj, mint én! 

(5 idegőrlő óra elteltével)

- Ugye nem léptek fel komplikációk? - járkálok fel és alá. 

- Nyugodj! Már! Le! Engem anya 7 óra alatt szült meg - fog le a bátyám. 

- Ja, de neked akkor a fejed, mint két görögdinnye. 

- Én is szeretlek!  

Pár perc múlva Cody-t pillantjuk meg, majd mind, egy emberként rohanunk elé. 

- Gyertek, nézzétek meg Carlos Paul Carter-t - mosolyog ránk. 

- Férfi uralom! - kiált fel Matt. 

Ezzel csupán annyit ért el, hogy több nővér is felénk fordult, és annyit mondtak, hogy: "Psssszt, ez egy kórház fiatalúr!". 

- De édes! - mondjuk egyszerre Dani-vel, amikor benyitunk Carly-hoz. 

- Megfoghatom? - pillantok a szőkeségre. 

- Hát persze. Hisz te vagy a keresztanyja - adja át a kis csöppséget. 

- Én? Ó, köszönöm! 

Danielle szemszöge: 

Alig 15 perc alatt sikerült meggyőznünk Matt-et, hogy nem El kocsijának az anyós ülésén fojt el Carly magzatvize, így nyugodtan odaülhet. 

- Bár.... ki tudja - rántja meg a vállát Eleanor. 

- Mi? - ugrik ki a kocsiból Matty. 

- Csak hülyülök, te idióta! Ha akarsz, haza is futhatsz. 

- Indulhatunk - ül vissza. 

- Okos! - simogatja meg a fejét El. 

- Szépen vagyunk ám! Úgy bánsz a barátoddal, mintha a kutyád lenne? 

- Ha befogod kapsz jutalmat - mosolyog a "gazdi". 

- Csókot? 

- Jutalomfalatkát!  

***

- Képzeld anya, megszületett Carly kisfia! - szól a telefonjába El. - Aha, nem.... ja! Én vagyok a keresztanyja.. mi? Ne, légyszi!....... Jó, de csak 2 napra! És jöttök nekem egy tornacsukával! 

- Mi az? - teszem le a kezemből a Sugar magazine-t. 

- Anyuék meghívtak engem és Matt-et 2 napra vidékre - dől el a kanapén. 

- És ez miért baj? 

- Nem tom'. Ahogy aput ismerem rendesen kifaggatja Matty-t. Mik a tervei, hány barátnője volt, büntetett elő.... Jézusom! - kap a szája el. 

- Mi az? - ijedek meg. 

- Az, hogy az én édes drága barátom büntetett előéletű. Apám ki fog akadni.  

- Nem az a fontos, hogy nekik szimpatikus legyen, hanem, hogy te szeresd, nem? - kezdek el olvasni egy Taylor Swift-es cikket. 

- Elég sokk volt nekik megemészteni azt, mi vagyok. Most még ez is. Nem akarok elmenni!!!!!!!!

- De már közel egy éve nem találkoztatok - nézek a barátnőmre. 

- Damien-t miért nem hívják? 

- Mert ő múlt hónapban, meg z előtt kétszer is volt Phoenix-ben. Most te jössz, kisanyám! 

Emma Knight(El, Mark és Damien édesanyja)szemszöge: 

- Ó, biztos Eleanor lesz az - veszem fel a vezetékes telefont. - Halló? 

- Szia anyu - hallok meg egy ismerős hangot. 

- Édes Istenem! Kisfiam! Végre jelentkeztél, ó, annyi aggódtam! Úgy hiányoztál - mondom mosolyogva. 

- Ti is nekem. Mondd, hogy vagytok? Hogy vannak El-ék? - kérdezi Mark. 

- Remekül vagyunk. Apádnak még mindig magas a vérnyomása, de szed rá gyógyszert. A testvéreid is megvannak. Képzeld, Carly-nak kisfia született. 

- Cody-tól? 

- Ó, ki mástól? A húgod összejött azzal a Matt-tel és új taggal bővült a klán, vagy mi a csoda - mesélem. 

- Lány? Fiú? 

- Lány, Danielle a neve. Rettentően kedves és aranyos. Imádni való. Veletek mi van? 

- Van egy kis házunk, ott éldegélünk. Megvagyunk. 

- Ennek nagyon örülök. 

- Anya, kérlek ne mondd el Eleanor-nak és Damien-nek se, hogy beszéltünk - jelenti ki komoly hangon Mark. 

- De miért, szívem? 

- Nem szeretném, hogy még többet szenvedjen miattam El. És ha beszélnék vele telefonom, biztos nem bírnám ki, hogy itt maradjak. Kérlek, maradjon ez a mi titkunk, jó? Tudom, hogy neki nem eshet baja, mert halhatatlan. De ti halandók vagytok, és bármikor kórházba kerülhettek, ne adj Isten meghalhattok. 

- Értelek. Ne aggódj, köztünk marad ez a kis csevegés.    

2. évad 7. rész - Ajándék Tőle / Na, erre nem számítottam

Hi!

Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon és még annál is jobban sajnálom, hogy csak most hozom a részt. 
Több okom is van a késésre. 
1.: Elég sokáig büntetésben voltam.
2.: Az ünnepi készülődésben és az ünnepek alatt nem nagyon volt időm. 
És 3.: Szeretném minél hamarabb lezárni ezt a sztorit. Azt hiszem El történetét illetően kifogytam az ötletekből. DE! A harmadik évadot beígértem, és tartom is a szavamat. Eleanor egyik(!) gyermekének a szemszögéből fogom írni. Ahhoz van rengeteg sok ötletem, sok új szereplőm és sok-sok családi drámám. 
Nemsokára(ha végre "megszületik")felrakok egy novellát a belső blogomra, amit linkelni is fogok.
Köszönöm a türelmeteket és remélem továbra is velem lesztek. 
JÓ OLVASÁST!
xx Tita
ui.: Dani-t betettem a Mellékszereplőkhöz. :)

Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át, csak imitálhatjuk, de azzal rontunk a helyzeten.

Eleanor szemszöge: 

- NYERTEM! - kiáltok fel pontban 18:15-kor. - Matty, beteszem az Alkonyatot, jó? 

- Édes Istenem, mondd, mire vállalkoztam? - néz a plafon felé. 

Felnevetek. 

- Nyitom! - mondja Cody, majd az ajtóhoz rohan. - El, Damien! Csomagotok jött! 

Kiveszem a kezéből a nekem címzett dobozt, és döbbenten veszek észre egy dolgot. Nincs feladó. Csupán gyöngybetűkkel annyi van ráírva, hogy: Eleanor Marie Knight. 

- Nem értem - huppanok le a kanapéra, majd óvatosan kinyitom. Először egy borítékot pillantok meg. Felbontom. 

Drága húgocskám! 

Már vagy fél éve nem találkoztunk. Hiányzol. Rettenetesen. Remélem, minden rendben van veletek és sikerült túllépned Dylan-en. Remélem, találsz valakit, akit ugyan úgy fogsz szeretni, mint őt, aki veled lesz az örökkévalóságig. Remélem Damien gondodat viseli, és mindenben támogat, ahogy azt én nem tehetem....

Gondolom, Clark legszívesebben megölne, amiért elraboltam élete szerelmét, a lelki társát, de szerintem tekintettel van rád. Fájna, ha elveszítenél... ugye? Tudnod kell, hogy szeretlek. NAGYON-NAGYON. Mindig is a hugicám maradsz. A kislány, aki folyton elesett a cipőfűzőjében, mert nem tudta bekötni, az a kis ártatlan virágszál, akit még a széltől is védtem. Bárcsak veled lehetnék! De nem tudok. Itt kell maradnom.... képzeld, van egy kis kertes házunk, ahol éldegélünk. Sajnálom, hogy nem küldtem születésnapi ajándékot. Most bepótolom. A dobozban találod. Minden jót!

xx Mark 

Egy könnycsepp szántja végig az arcomat. Adott magáról életjelet! Tehát jól van... és boldog. Nekem ennyi elég. 

Belekukkantok a dobozba, és egy fotóalbumot pillantok meg. 

Me and my sister. Ennyi áll rajta.

Felemelem, majd kinyitom. Minden oldalon egy kép, alatta Mark kézírásával valami szöveg.

Már pár naposan is elbűvölő voltál....

Mindenki odavolt érted..... te voltál a legszebb kislány a világon. 

Mindig együtt játszottunk. Elválaszthatatlanok voltunk.....

Nőttünk, nődögéltünk, de ez a kötelék sosem szakadt el. 

Mert mi testvérek vagyunk...

Örökké!

Nekem van a legjobb, és legszebb húgom. SZERETLEK ELEANOR! 

Kész, vége! Már szabályosan sírok. 

- Hé, jól vagy? - ölel magához Matty, alias veszteske. :D

- Utálom Mark-ot! Olyan... olyan megható ajándék volt ez, hogy.. most még jobban hiányzik! - fúrom az arcomat a legjobb barátom mellkasába. 

- Ne sírj, jó? - törli le az arcomat. 

Csak bólintok, miközben mélyen a tengerkék szemeibe nézek. Szinte elvarázsolnak. 

Fogalmam sincs, mennyi ideig nézhettük egymást, de Matt egyszer csak megcsókol. 

Hirtelen jött, rettentően meglep, de.... visszacsókolok. 

Danielle szemszöge: 

- Ezt nem illik! - suttogom a többieknek. 

- Ugyan, nem lesz belőle semmi baj - legyint Cody. - Úgy tudtam csak barátok. 

- Mindannyian azt hittük - mondja Damien. 

- A leskelődés akkor sem szép dolog! - suttogok tovább. 

- Te is azt csinálod, nem? - fordul felém Clark. 

Mondjuk... van igazság benne. 

- Ti kényszerítettetek! - fonom össze a kezeimet. 

Eleanor szemszöge: 

Talán 1 percig csókolózhattunk. Matt felpattan a kanapéról, és ennyit mond: 

- Bocsáss meg, nem szabadott volna én.... 

Fogalmam sincs mi vezérel, de én is felállok és elhallgattatom őt. Egy újabb csókkal. 

Danielle szemszöge: 

- Az esküvő mikor lesz? - kérdezi halkan Cody. 

- Na jó, ebből elég - mondom, majd mindenkit kirángatok a konyhába. - Clark, te el akartál menni futni.... nyomás! Cody te az új videó játékodat akartad kipróbálni, spuri a szobádba! Carly mi moziba megyünk, öltözz! Damien.... ideje kibontanod azt a csomagot. 

- Mark-tól jött - sóhajt. 

- És? 

- Nem akarom megnézni. 

- De miért? 

- Mert.... mert. 

- Mert Mark lelépett, itt hagyta a családját, megríkatta Eleanor-t....stb, stb. Mondd, te még nem követtél el egyetlen hibát sem életed során? - guggolok elé. 

- De - mondja. 

- Na akkor? Nézd meg, legalább az én kedvemért, oké? - mosolygok rá. 

- Oké.  

Damien szemszöge: 

Kedves bátyus!

Lemerném fogadni, hogy valaki rávett, hogy bontsd fel a csomagot. Magadtól nem nyitottad volna ki, tudom. Tudom, hogy haragszol rám, mert fájdalmat okoztam a húgunknak, és tudom, talán, sose bocsátasz meg, viszont annyit kérek, legalább megérteni próbálj meg. Szeretem Robertát, és ott, Phoenix-ben nem maradhattunk.  Kérlek, vigyázz El-re, és ne engedd, hogy bárki bántsa, jó? Tudom, hogy a születésnapod csak 1 hónap múlva lesz, de tőlem előre megkapod az ajándékot. A dobozban találod.

xx Mark

A levelet leteszem a lépcsőre, majd megnézem mit rejt a doboz. 

Két jegy, a kedvenc focicsapatom egyik meccsére, és egy labda. Az első közös focilabdánk. Hogy emlékezz ... Ennyi van ráfirkantva. 

- Ugye, nem is volt rossz ötlet kinyitni? - ül mellém Dani. 

- Nem haragszom rá - suttogom. 

2. évad 6. fejezet - London

Hi!

Kitettem egy szavazást. 
Jó olvasást! 
xx Tita

ui.: Eleanor-ék házát itt, a belső blogomon nézhetitek meg: http://anordinarygirl0616.blogspot.hu/
A következő hosszabb lett.
Gondoljatok erre úgy, mint egy rövid, átkötő részre.

Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.

(fél évvel később)

Eleanor szemszöge: 

- Vigyázz magadra kincsem! - ölel meg anya.

- Halhatatlan vagyok, rémlik? - mosolygok rá. - És akkor látogattok meg minket, amikor csak akartok. 

- Minden nap egy SMS vagy egy telefonhívás. 

- Már vagy 100-szor elmondtad. Indulhatunk? - nézek körbe. 

- Aha - válaszol Danielle. 

Elindulunk, viszont én még hátrapillantok. Könnyes szemmel intek egy utolsót a szüleimnek.

Hogy ők miért nem jönnek velünk? Mert az ő életük itt van, Phoenix-ben. Nem lennék képes elszakítani őket innen.  

***

- Ez csodálatos! - nézek a házra. 

- Várj, míg belépsz - mosolyog rám Carly.

Az egész ház nagyon cool. 

A nappaliban fehér a fal és hozzá illő fekete-fehér bútorokkal van tele, na meg egy hatalmas Plazma TV-vel. 

Innen nyílik a konyha(amire gyakorlatilag semmi szükségünk). Egy nagy bárpult középen székekkel, mikró, hűtő tele elixírrel és üvegajtó a kertbe. 

A téli kertben van az étkező(ami szintén felesleges számunkra). Azért jól mutat és vendégek fogadásakor jól jöhet az a 8 szék. 

- Hol a szobám? - kérdezem Cody-tól. 

- Fent. Könnyen megtalálod, az ajtóra fel van írva a neved.

Szélsebesen felrohanok a lépcsőn, és pár másodperc alatt meg is találom az ELEANOR feliratú ajtót. Benyitok, és tátott szájjal nézek körbe. Gyönyörű. 

Az ajtó mellett van az ágy, tele párnákkal. Az ággyal szemben egy Plazma és egy egész falrészt elfoglaló ablak, ami egy erkélyre nyílik. Bal oldalon egy állólámpa, fotel és képek. A jobb oldalon meg egy íróasztal és egy ajtó. A gardróbba vezet.

- Ez meseszép - ugrok Carly nyakába, amikor benyit. 

- Reméltem, hogy tetszeni fog. 

Itt fent van még Dani, Matt és Damien szobája, meg egy fürdőszoba. 

Carly és Cody, valamint Clark szobája a földszinten van, a másik fürdőszobával együtt. 

Matt szemszöge: 

- Imádom Londont - ülök le a medence mellé. 

- Mikor Kanadából Phoenix-be költöztünk, azt is ennyire imádtad - fröcsköl le vízzel Carly. 

- Jól van! 

- Min megy a vita? - hallom meg Eleanor hangját. - Matty? 

- Á, csak nem tudom, hogy Phoenix-nek van Londonnak örültem jobban - rántom meg a vállamat. 

- Értem - ugrik bele a vízbe. - Gyere te is! 

- Te akartad! 

***

- Spongyabob! - ugrik a kanapéra El. 

- Te nagy gyerek! - borzolom össze a haját nevetve. 

- Azt ne mondd, hogy te nem szereted. 

- Nem szeretem. 

- Mostantól nem ismerlek - nyújtja ki a nyelvét. 

- Úgyse bírod ki egy napig anélkül, hogy hozzám ne szólnál. 

- Kipróbáljuk? - mosolyog rám. 

- Jó! 24 órán keresztül nem szólhatsz hozzám - mondom. 

- Tét? 

- Ha veszítesz azt csinálod 1 hónapig, amit mondok neked. 

- És ha nyerek? 

- Megnézem veled a Twilight összes részét. 

- Benne vagyok!!

- Kezdődjön a 24 óra! 

Eleanor szemszöge: 

- Matt-nek lesz egy személyi csicskása - röhög Cody. 

- Miért gondolja azt mindenki, hogy nem bírom ki? - pillantok rá. 

- Mert ez így van. Te meg Matt.... titeket egy különleges kapocs köt össze. Olyan, mintha egy lélek lenne két testben - válaszol Clark. 

- Hát, én szorítok, hogy kibírd! Már látom a lelki szemeim előtt Matt arcát, ahogy végignézi a Twilight Saga-t - mondja Damien. 

- De ő maga hol is van? - néz körbe Dani.

- Zuhanyzik - állok fel a szőnyegről. - És én jövök utána.

- Aztán nehogy megköszönd neki, hogy átadja a fürdőt! - kiált utánam Cody. 

Idióta!  

2. évad 5. rész - Bővül a klán

Helló!

Hoztam volna előbb is, de ugye büntiben vagyok. MÉG MINDIG.

Jó olvasást! 

xx Tita

Egy barát mindig ott van a bajban - és sosem jön azzal, hogy "én megmondtam előre!"

Eleanor szemszöge:

- Mennyi az óvadék? - kérdezi Damien. 

A rendőrfőnök sóhajt egyet, majd bemegy az irodájába. 2 perc múlva visszajön és elmondja az összeget. 

- Tessék! - rántok elő egy köteg pénzt a zsebemből. 

- De honnan?.... - néz rám Mr. Jones. 

- Számítottam erre, mikor Matt felhívott. A megtakarított pénzem. 

- De...

- Ő a legjobb barátom, nem hagyom, hogy itt bent legyen. 

- Jó, máris hozom a fiút - adja fel. 

***

- Áúú! - kiált fel Matt, majd a fájó ponthoz kap. 

- Ezt megérdemelted - mondom. 

- Na, most már azt is tudod milyen, ha egy halhatatlan felpofoz - röhög fel a bátyám. 

- Csak menjünk haza - szállok be a kocsiba. 

- Eleanor... 

- Maradj csendben Matt!

***

- Most haragszol? - ül le mellém a kanapéra a száguldozó. 

- Igen... nem.... talán! Nem tudom. 

- Tudod, hogy nem akartam ezt. De megtörtént.....

- Igen, mert hülye vagy! - nézek a szemébe. 

- Na!! Ne legyél morci! - nyom egy puszit az arcomra. 

- Hozz nekem egy kis elixírt. Akkor megbocsátok. 

- Igenis Miss Knight! - szalutál. 

Carly szemszöge: 

- Matty büntetett előéletű? - döbbenek meg. - Mit csinált? 

- Kocsit lopott. Másfél évet kapott érte - válaszol Cody. 

- És én erről miért nem tudtam? 

- Talán nem figyeltél - rántja meg a vállát Clark. 

- És most hol van? És Eleanor? - nézek körbe. 

- Elmentek valamerre sétálni - mondja Damien.  

Matt szemszöge: 

- Na és mit csi.... - kezdek bele, de El félbeszakít. 

- Azt nézd! - mutat a bokrok felé. 

- Mit? - hunyorgok. 

- Gyere! - ragadja meg a kezemet, majd elkezd húzni. - Ott egy lány! 

- És? Te is az vagy és te meg itt vagy! 

- Jaj! - csap a homlokára. - De ő egy halhatatlan! 

- Ezt meg honnét veszed? 

- Hallom a gondolatait, te idióta! Maradj nyugton, és figyelj! 

Mivel a pofon után kissé tartok Eleanor erejétől, inkább azt csinálom, amit mondd. 

- Kémkedünk utána? - nézek rá. 

- Hát... mondhatjuk így is. 

- És miért? - értetlenkedem. 

- Mert rajtunk kívül nem él a városban más halhatatlan. Ő pedig különös módon az. Lehet, hogy a rossz oldalon áll. 

- Ó, értem!

Az író szemszöge: 

Matt és El egy vastag törzsű fa mögül lesik a halhatatlan lányt, aki erről mit sem sejt. Lekuporodik egy bokor mellé, majd zokogni kezd. 

Miért történt ez? Miért? - mondogatja magában. 

Eleanor telepatikus úton meghallja ezt, és előbújik a fa mögül. 

- Mi a bajod? - kérdezi az idegentől. 

- Te... honnan... tudtad, ho... hogy itt vagyok? - hüppög a lány. 

- Halhatatlan vagy, nemde bár? - guggol le El. 

- I.. igen. Te is? 

- Aha. A nevem Eleanor Knight. 

- Danielle Collins. 

- Nos, Dani. Mi bánt? 

- A szüleim... meghaltak. Autóbalesetük volt. 

- Ó, Istenem! Annyira sajnálom. Részvétem - öleli át El Danielle-t. 

- Köszönöm. De rajtuk kívül senkim sincs. Kire támaszkodhatok? 

- Hány éves vagy? Mióta élsz halhatatlanként? 

- 19. Két és fél éve. 

- Ki változtatott át? 

- A nagybátyám. Azonban őt megölte Josh. 

- Az a szemétláda - mormolja El. 

- Gyere velünk, élj a mi klánunkkal - lép elő Matt is. 

- Tényleg? - ragyog fel Danielle szeme. 

- Aha. Csupán 6-an vagyunk - mondja Matt. 

- Most már 7-en. A klánunk bővült - mosolyog az új lányra Eleanor.  

2. évad 4. rész - Matt pácban

HOLA!

Ezt a részt küldeném Dorkának, az egyik olvasómnak. 

Akinek 17-én volt a szülinapja. :D 

Jó olvasást!

xx Tita

Egy egész beszélgetés is lezajlódhat némán, mert a szívnek megvan a maga sajátos nyelvezete.

Eleanor szemszöge: 

- Csodás! - mosolyog rám Carly. 

- Tényleg? Fél órán keresztül őrlődtem, hogy ez legyen-e - pördülök meg. 

- Tökéletes választás! Na, de menj! Matt már vár rád! - lököd a lépcső felé. 

- Tudok magamtól is menni, kösz Carly. 

- Khm! Szeretném bejelenteni Eleanor Marie Knight hercegnőt! - mondja Damien, miután megpillant a lépcsőn. 

Clark, Matt és Cody is felém pillantanak. Mind elismerően bólintanak. 

Matt a kezét nyújtja. 

- Gyönyörű vagy - súgja a fülembe. 

- Köszönöm! Te se panaszkodhatsz! Remekül áll a szmoking - mosolygok rá. 

***

- Nem is tudtam, hogy tudsz keringőzni - mondom Matt-nek. 

- Azt hittem mindenkinél jobban ismersz - néz a szemebe. 

- Hát, ezt viszont nem tudtam. 

- És még mit nem tudsz velem kapcsolatban? 

- Mi történt a nővéreddel? 

- Britney.... - sóhajt egyet. - Öt éve a színét se láttam. Miután átváltoztatott elment. Fogalmam sincs hová, de akkor nem is érdekelt. Fél évvel később találkoztam Roberta-val, aki azt mondta csatlakozzak hozzá és a "klánjukhoz". 

- Szóval azóta nem tudsz róla semmit. Nem hiányzik? - kérdezem a szemébe nézve. - Mark három napja ment el, de már kibírhatatlan a hiánya a számomra. 

- Velem is ez volt, hidd el! De egy idő utál elfogadtam, hogy talál soha többé nem látom. Köztetek nagyon erős a kötelék, talán neked több időbe telik míg elfogadod a tényt, hogy elment. 

- Igazad lehet - hajtom a fejemet a vállára. 

***

Este tízig voltunk a suliban, ugyanis addig tartott a karácsonyi bál. Onnan egyenesen haza mentünk.

Azonban miután átöltöztem, sem tudtam elaludni.

Így most a nappaliban ülök, és a zenecsatornát bámulom.

- Miért nem vagy az ágyadban? - ül le mellém Damien. 

- Nem vagyok álmos. 

- Hiányzik Mark? - ölel át. 

- Igen... nagyon. Miért hagyott itt minket? Hm? 

- Szerelmes. És ha az ember beleszeret valakibe irtó nagy hülyeségekre képes - mondja. 

- Ez így van. 

- Mit szólnál, ha most felmennénk a szobádba, és addig ott lennék veled, amíg el nem alszol? - áll fel, majd engem is felhúz. 

- Ez egy jó ötlet - mosolygok rá. 

Felbaktatunk a szobámba, én pedig bedőlök a párnák közé. Damien egy széket húz az ágyam mellé, és leül rá. 

Nem szólunk egymáshoz, még telepatikusan sem kommunikálunk. Nincs rá szükség, így is megértjük egymást. 

Már majdnem elnyom az álom, amikor megszólal a telefonom. Victoria Justice száma, a You're the reason megy. Matt hív. 

- Szia, hajnali fél kettő van. Mi a fenét akarsz te ilyenkor? Ráadásul, hogy a szomszéd szobában vagy - veszem fel a telefont. 

- Börtönben vagyok - mondja. 

- Tessék? - kiáltok fel. 

- El, El! Nyugi! Nem tudnátok eljönni értem?  

- Mi a fenét csináltál? - állok fel az ágyról. 

- Elmentem autókázni, találkoztam egy régi ismerősömmel, felbosszantott és versenyeztünk. Az utcán. Persze lekapcsoltak, és mivel büntetett előéletű vagyok.... hát tudod. Bent tartanak. 

- Ó, Matthew! Az Istenit! - csapok a combomra. - 40 perc és ott vagyunk. Addig remélem nem kevered magadat nagyobb bajba! 

- Oké, kösz! Szia! 

- Helló! - nyomom ki a telefont. 

- Börtönben van? Hát ez remek! Clark nem fog örülni! - néz rám Damien. 

- Ó, mintha foglalkozna mással is, mint a szerelmi bánatával. Na, de gyere! 

- Jó, menjünk! 

***

Fél óra alatt oda is értünk. Rohantunk a rendőrfőnökhöz, hogy beszélhessünk vele. 

- Jó estét, vagy éjszakát! Tök mindegy! - lépek Mr. Jones elé. 

- Eleanor, Damien szervusztok! Mi szél hozott ide titeket, ilyen későn? - néz rám. 

- Matthew Simpson - mondom.

- Á, értelek. Haza szeretnétek vinni, ugye? 

Bólintunk. 

- Most nem lehet. 

- De miiiiiiért? - kérdezi Damien. 

- Büntetett előéletű, és gyorshajtáson kapták.

- Jaj, Istenkém! - nézek a plafonra. - Mást is kaptak már el 220-al, és csak pénzbírságot kapott. 

- Igen, de....

- Kérem szépen! - nézek boci szemekkel a rendőrfőnökre.